Frank Zoliról

Sziasztok! Frank Zoli a nevem, és vezető vagyok. Kórusvezető, túravezető, idegenvezető, autóvezető, áramvezető, amit csak akartok, egy kivétellel: harcba senkit nem vezetek.

Magyarországi évek:

Kazincbarcikán születtem 1972-ben egy 16 gyermekes család hatodik gyermekeként. Édesapám, Frank Sándor különös vegyülete volt a közgazdásznak – ebből tartotta el a hatalmas családját – és a csodarabbinak, aki betegeket gyógyított, ördögöket űzött és tüzes prédikációkat tartott Magyarország és Erdély legkülönbözőbb pontjain, ahová csak hívták.

Édesanyám, Dobos Ilona egy 12 gyermekes parasztcsalád elsőszülötteként nemcsak, hogy maga is 16 gyermeknek adott életet és nevelt fel, de fantasztikus személyisége vonzotta a nők százait, akik tanácsot és megértést jöttek tőle kérni. Halála előtt könyvet írt az életéről, amelyet 2023-ban a családunk kiadott, és egy év alatt tízezer körüli példány fogyott el belőle Magyarországon. Mivel édesanyám hét hangszeren játszott és csodálatos hangján szinte mindig énekelt, dalok százait tanultuk meg tőle.

Ahogy a család terebélyesedett, úgy nőtt az együtt éneklők, majd hamarosan együtt zenélők száma. Szükség lett egy karmesterre, hangszerelőre. Valahogy rám terelődött a választás. A 16. életévem környékén történhetett, hogy a családi fúvózenekar első trombitásaként, valamint a helyi imaház kórusának karnagyaként beiratkoztam a Baptista Egyházzenei tanfolyamra. Négy éven keresztül minden nyáron részt vettem a kéthetes zenei táborokban, ahol a Baptista Egyház legjobbjaitól tanulhattam a szakmát: Oláh Gábortól, Simon Attilától, Szűcs Sándortól.

Beharka Pál különösen nagy hatással volt rám. Ő volt az, aki megszerettette velem a karvezetést. Hét éves lehettem, amikor egy kis falu hálaadó ünnepségére lejött Budapestről, hogy vendég-karvezetőként szolgáljon. Soha nem felejtem el, hogyan próbált a helyi énekesekkel. Két óra alatt egy általam addig nem ismert színvonalú kórust kovácsolt belőlük, kedvesen, nyugodtan, rengeteg humorral. Később az a kiváltság ért, hogy magánórákon tőle sajátíthattam el a zeneszerzés alapjait.

Mióta az eszemet tudom, kirándultunk. A rendszeres hétvégi túrákkal úgy megismertük a közeli Bükk hegységet, hogy már térkép nélkül is remekül elboldogultunk. Ahogy a családunk ismertsége nőtt, úgy lettünk mi, a gyerekek is egyre jobban bevonva a közösségi munkába. Nyári táborokat szerveztünk gyerekek százainak, ahol én voltam a zenei felelős, valamint a túrákat is én vezettem.

Mivel a szüleim nem javasolták, hogy zenei pályára menjen bárki is a családból, a középiskolai tanulmányaimat a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban folytattam, ipari elektronika szakon végeztem 1990-ben. Ugyanabban az évben felvételt nyertem a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolára, úgyhogy kiszakadva a családi burokból Budapestre költöztem.

A zenélést persze nem hagytam abba, és trombitásként hamarosan nagyon foglalkoztatott lettem. Például az akkori Fesztiválzenekar zenészeiből szerveződött együttessel adtam elő Bach Magnificatját a Mária utcai Jézus Szíve templomban, és akkoriban a Baptista Központi Kórus, illetve a Baptista Központi Gyermekkar valamennyi koncertjén és CD-felvételén én fújtam a trombitát. Hamarosan a Wesselényi utcai baptista gyülekezet helyettes karnagya lettem.

A túrázást is folytattam. Hétvégenként eleinte egyedül, majd ahogy a baráti köröm nőtt, egyre népesebb társasággal róttam a Budapest környéki hegyeket. 1993-ban csatlakoztam az akkoriban alakult Szabó József Barlangkutató Csoporthoz, aminek nyolc éven keresztül aktív tagja voltam.

Már csak egy szemeszter választott el attól, hogy villamosmérnök legyek, amikor döntést hoztam: én inkább hivatásos karnagy szeretnék lenni. Beadtam a jelentkezést az ELTE Tanárképző Főiskola karvezető-képzésére, ahova 1995-ben felvételt nyertem. Tanáraim között volt: Reményi János, Párkai István, Ifj. Sapszon Ferenc, Kollár Éva, Erdős Ákos és még sokan mások.

1997-ben megörököltem a nagy múltú Budapesti Erkel Ferenc Vegyeskar karvezetői posztját. Tizenhat idősödő énekessel kezdtem, de rövid időn belül sikerült tehetséges fiatalokkal feltölteni a kórus sorait, úgyhogy 2000-ben a Kodály Zoltán Kórusversenyen már közel ötven énekessel nyertük el a vegyeskari kategória negyedik díját.

Volt egy szigorúan őrzött családi titkunk. Tudtuk, hogy a szüleink szándéka szerint a család majd Izraelbe fog költözni, amint lehetőség nyílik rá. Így is történt. Először 1997-ben az egyik testvérem emigrált, majd egy évre rá követték őt a szüleim az öt kisebb testvéremmel. Ekkorra már eltávolodtam a keresztény vallástól, és a zsidó gyökereimet kutattam. Elkezdtem a Bethlen téri zsinagógába járni, ahol hamarosan férfikórust szerveztem, amellyel rendszeresen részt vettünk a helyi zsinagóga liturgiájában, majd azon kívül is sok önálló koncerten.

1998-ban a Szegeden rendezett Magyar Ifjúsági Karvezető Versenyen első helyezést értem el, és elnyertem a közönségdíjat is. Ugyanebben az évben betértem a zsidó vallásba, és onnantól kezdve rendszeres tagja lettem a helyi zsinagógának.

Közben a trombitálást is folytattam, és a Budapesti Monteverdi Kórus olaszországi koncertturnéján illetve CD-felvételén zenélhettem Kollár Éva vezényletével.

2000-ben friss diplomásként elkezdtem tanítani a Scheiber Sándor Általános és Gimnáziumban, ahol gyermekkart is szerveztem, amellyel rendszeresen felléptünk a Dohány utcai zsinagóga szombatfogadó istentiszteletein.

Ebben az évben alakult Bodó Viktor vezetésével a Magma színházi csoport, amelynek házi zeneszerzője és karnagya lettem. Vezető budapesti, illetve vidéki színházakban léptünk fel, valamint fesztiválokon, köztük Kapolcson és a 2001-es Sziget Fesztiválon.

2002 végén Vinnai András rádiójátékához írtam zenét. Ekkorra érett meg bennem a döntés, hogy szüleimet és több testvéremet követve én is Izraelbe költözöm.

Izraeli évek:

2003 elején a tengerparti Maagan Mikhael kibucban kezdtem meg az egyéves intenzív nyelvtanfolyamot 80 fiatal társammal együtt a világ minden pontjáról. El voltam rá készülve, hogy évekig tart, míg a szakmámban dolgozhatok, de nem így alakult. Már az első hónapban a társaimból kiválogattam a 30 legjobb énekest és zenészt, és a közelgő Purim ünnepére egy 10 perces mini oratóriumot írtam Eszter történetéből szólistákra, rockbandára és vegyeskarra. Attól kezdve a kibuc minden ünnepére zenét kellett írnom a helyi gyerekeknek, fiataloknak és időseknek egyaránt.

Hamar felfigyeltek rám a szakma legjobbjai, és már az első izraeli évemben az Efroni Gyermekkar karnagya lettem Maya Shavit mellett, majd a Moran Ifjúsági Vegyeskar segédkarnagya Naomi Faran oldalán. Velük a 2005-ös Torontói Bach Fesztiválon adtam elő egy teljes estés magyar repertoárt.

2004 elején Tel-Avivba költöztem. Eleinte énekesként kerestem meg a kenyeremet. Az Izraeli Opera kórusában kezdtem énekelni, ahol Daniel Oren hamarosan rám bízta az upstage kórusok vezénylését, valamint a Bartók Kékszakállújában is én tanítottam be a szólistákat a helyes magyar kiejtésre. Emellett az Izraeli Filharmónia kórusában is énekeltem, valamint hétvégeken a Rafi Bitton vezette férfikarban kísértük a legjobb kántorok énekét a különböző zsinagógákban.

2005-ben beiratkoztam a Tel-Aviv-i Zeneakadémia másoddiplomai képzésére karvezetés szakon. Hamarosan a zeneakadémiai kórus betanító karmestere lettem a tanszékvezető Michael Shani mellett, ám a második év kezdetén már olyan elfoglalt lettem a saját kórusaimmal, hogy kénytelen voltam abbahagyni a tanulmányaimat.

2006-ban kért meg Avner Itay, hogy helyettesítsem őt a Collegium Tel-Aviv kórus élén egy évre, míg ő külföldön tartózkodik. Ezzel a kiváló kórussal felléptem többek között az Abu-Gosh Fesztiválon. Ebben az évben mutattam be Bartók egyneműkarainak zenekaros változatát, valamint egyéb műveit a Jeruzsálemi Zeneakadémia Nőikarával, és a Nagy Zsolt által vezetett Israel Contemporary Players-szel.

2007-ben elvettem feleségül Bagyinszki Alexandrát, azt a magyar lányt, akire már gyerekkoromban szemet vetettem. Ő az évek során három fiúval ajándékozott meg: a legidősebb Ari, a középső Yoáv és a legkisebb Tomer.

2008-ban megalakítottam Tel-Avivban a helyi LMBTQ közösség férfikarát 45 tehetséges fiatalból, akikkel különböző ünnepségeken és koncerteken léptünk fel, részben a saját feldolgozásaimmal.

2006-tól kezdve öt éven keresztül minden évben egy-egy újabb kórus karnagyi állását kaptam meg, amelyekkel a 2024-es Magyarországra való hazaköltözésemig végig együtt dolgoztam. Sorrendben: a rehovoti Noám Kórus, a haifai Gitit Kórus, a savyoni Oriáh Kórus, a Geva kibuci Haamakin Kórus, végül a Kfar Vradim-i Clil Bakfar Kórus.

Az énekkarok repertoárja nagyon változatos volt, magában foglalva különböző korszakok és stílusok klasszikus műveit, világzenét és új izraeli kompozíciókat. Az a-cappella művek mellett zongora, orgona vagy kamarazenekar kíséretével mutattunk be darabokat, amelyeket gyakran én hangszereltem. Nagyobb oratórikus művek előadásához egyesítettem két-három kórusomat, és így teljes szimfonikus zenekar kíséretével adhattunk elő a klasszikus zene remekeit.

A hivatalos koncertek mellett önkéntes fellépéseket is szerveztem zsinagógákban, idősotthonokban, állami ünnepeken és utcai előadásokon. Egyesített kórusaimmal rendszeresen részt vettem az izraeli és európai fesztiválokon, köztük az utrechti, a torinói a pécsi és a tallinni Europa Cantaton népszerűsítettem az izraeli kóruszenét.

Ezekben az években módomban állt az ország vezető zenekaraival és az azokból alakult kisebb együttesekkel együtt dolgozni. A szólistákat is Izrael legjobbjai közül válogathattam. Az énekeseim megbíztak bennem, ezért bátran kísérletezhettem. Így mutattuk be Rossini Stabat Materét rockbanda kíséretével, vagy Mozart Koronázási miséjét jazz trióval.

2021 nyarára annyit romlott Izraelben a belpolitikai és a belbiztonsági helyzet, hogy a feleségemmel úgy határoztuk, hogy a család Budapestre költözik. Ezután több mint három éven keresztül havi rendszerességgel ingáztam Tel-Aviv és Budapest között.

2022-ben megalapítottam az Izraeli Légierő Vegyeskarát, amellyel különböző katonai ünnepségeken léptünk fel a teljes vezérkar és sok ezer katona előtt.

Az Izraelben töltött utolsó öt évemben gyakran tartottam workshopokat az Izraeli Kórusok Szövetsége (Halel) szervezésében, és tagja voltam a nemzetközi kórusfesztiválokat Izraelben támogató Zimriya Egyesület vezetőségének is.

2023 telén az egyesített kórusaimmal Tel-Avivban a háborús túszok családtagjai előtt adtunk koncertet.

2024 nyarán magam is hazaköltöztem Budapestre.

Folytatás következik…